VERES AMARILLA ÉLETÉRŐL OLVASHATUNK A FRISSEN MEGJELENT KÖTETBEN

Veres Amarilla életéről, az élsport kihívásairól olvashatunk a XXI. század, 21 női sors című új könyvben.

Megjelent a közismerten újpesti érzelmű író, újságíró, Szabó Zoltán Attila XXI. század, 21 női sors című könyve, amelyben portérinterjú olvasható Veres Amarilláról, az UTE vívójáról, aki Tokióban a kerekesszékes vívás A. kategóriájának párbajtőr egyéni versenyét nyerte meg, idén pedig a párizsi paralimpián ötödik helyezést ért el egyéniben, a magyar női kerekesszékes tőrválogatott tagjaként pedig ezüstérmes lett.

A könyvet a Sajtóházban (Budapest, Vörösmarty utca 47/A.) 2024. november 19-én (18 órakor) mutatják be, ahová a lila-fehér szimpatizánsokat is szeretettel várják.

Részletek a könyvből:

– Születésemkor időszakos légzésbénulás állt be, ami a bal oldalamat érintette károsan – avat be élete történetébe Veres Amarilla. – Édesanyám éjjel-nappal velem foglalkozott, segítette, hogy gyógyuljak, gyógytornára, úszótréningekre hordott. (…) A gyermekkorom ezzel együtt szép volt. Inkább az volt nehéz, hogy 12 esztendő alatt 4 iskolába kellett járnom. A kapaszkodó kezemben nincsen erő. Csak törzsből dolgozom, ami további sérülésekre tesz hajlamossá. Porckorongsérvem többször volt. Idővel hozzászoktam, hogy kicsit minden fáj. De ma már ha sajog valami, leállok, és orvoshoz fordulok, hogy ne sérüljek rá. Harmincegy évesen öregnek számítok az élsportban. Nem vehetek semmit félvállról; a leglényegesebb feladatom, hogy megerősítsem a hátizmaimat.” (…)

– Amikor a riói olimpiára készültem, s nap nap után felhúztam a vívócipőt, különösen sokszor láttam magam előtt a Fekete hattyú jeleneteit. Sokszor olyasmit éreztem, amit a film balett-táncos hősnője: akkor is csinálni kell, ha fáj! (…) Mindenkinek van olyan időszaka, amikor nem érzi elég erősnek magát, s olyan jó lenne, ha ilyenkor picit becsomagolnák, megvédenék az embert."

(ÚIK)