November 4-én, ezen a napon hunyt el Kabos Endre, háromszoros olimpia bajnok vívónk

1906. november 5-én született Nagyváradon. A budapesti Verbőczy Gimnáziumban érettségizett, ugyanott, ahol Gerevich Aladár. Mindketten tagjai lettek annak a kardcsapatnak, amely megnyerte az 1932-es Los angelesi, illetve az 1936-os berlini olimpiát.

Italo Santelli-től tanult vívni. 1926-tól a Vívó és Atlétikai Club, 1930-tól a Tisza István Vívó Club, 1934-től az Újpesti Torna Egylet tagja. 1929-ben robban be a köztudatba a Szlovenszko-bajnokság megnyerésével. 1931 és 1937 között harmincnégyszer volt tagja a magyar válogatottnak. 1932-ben Los Angelesben a Gerevich Aladár, Glykais Gyula, Kabos Endre, Nagy Ernő, Petschauer Attila, Piller György összeállítású, majd 1936-ban Berlinben a Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kabos Endre, Kovács Pál, Rajcsányi László, Rajczy Imre összeállítású magyar csapat tagjaként olimpiai bajnoki címet nyert. Az egyéni versenyen 1932-ben bronzérmes, 1936-ban olimpiai bajnok lett. Hat Európa-bajnoki címe közül kettőt egyéni versenyen nyert.

„Mestere volt a külső, áthúzott elővágásoknak, ellenfele szinte megtorpant, félszeg, bizonytalan lett… Vívását csodálatos tempóérzékre épített, elegáns egyszerűség jellemezte. Óriási akaraterővel tudott összpontosítani, kivárni a legkedvezőbb alkalmat. Mozgása plasztikus volt, mozdulatait akció közben, tetszése szerint tudta gyorsítani, lassítani. Lábmunkájára jellemző volt a hosszú, nyújtott kitörés, amelyből a legnagyobb könnyedséggel ment vissza vívóállásba. Flesselni versenyen soha nem láttam, a klasszikus lábmunka volt a sajátja. Kitűnő reflexekkel rendelkező észvívó volt, kombinatív, ötletes, inkább óvatos, mint vakmerő.” – jellemzi technikáját Syposs Zoltán szakíró a „Villanó pengék” című munkájában.

Los Angelesben, a csapattal elért győzelem mellett, egyéniben bronzérmet szerzett.

Legnagyobb sikerét éppen Berlinben érte el. A csapatversenyt megnyerték a magyarok, amelyben döntő szerepet játszott Kabos lélektanilag is fontos győzelme. 4:3-as olasz vezetésnél következett  a Marzi - Kabos összecsapás. A balkezes magyar vívó 4:1-es hátrányból fordította meg az asszót, megtörve az olaszok addigi lendületét. Ezután, elegáns és taktikus vívásának köszönhetően, az egyéni versenyszámban is a dobogó legmagasabb fokára léphetett.

Annak ellenére, hogy jelentős nemzetközi versenyeken több egyéni bajnoki címet is nyert, az egyéni magyar bajnoki címet soha nem sikerült elnyernie. 1929-ben 5., 1933-ban második, 1934-ben negyedik volt a magyar kard bajnokságon. 1935-ben továbbjutott a selejtezőből, de orvosi javaslatra visszalépett a versenytől. 1936-ban a döntőt lábsérülése miatt feladta, így 9. lett. Az Újpesttel 1934-ben harmad-, 1935-ben másodosztályú csapatbajnok volt. 1936-ban már az első osztályban negyedikek lettek.

1936-os olimpiai bajnoki címének tiszteletére egy "olimpiai tölgyet" ültetett Berettyóújfaluban, mely a városi könyvtár épülete előtti parkban található. Az 1937-es és az 1938-as kard ob-ra nem nevezett. Az 1937-es párbajtőr csb-t megnyerte. Ezt a versenyt 1938 januárjában rendezték meg.

A gazdasági válság és a zsidókat sújtó jogfosztás megtörte a karrierjét. A diszkriminatív törvények miatt, a Magyarországnak három olimpiai aranyérmet is szerző sportoló nem léphetett többet pástra. Munkanélküli lett, anyagi problémái voltak. Végül Aschner Lipót, az UTE mecénása segítette álláshoz.

Lichteneckert András, a berlini vívócsapat vezetője mindent megpróbált, de nem tudta mentesíteni a zsidótörvények hatálya alól. A származása miatt behívták munkaszolgálatosnak. 1944. november 4-én az őt szállító teherautó éppen áthajtott a Margit hídon, amikor felrobbantották.

NYUGODJON BÉKÉBEN!